Popcorn Hour
3D-s filmek lejátszása bármelyik Popcorn Hour modellel
[2014/10/29]

Manapság ha 3D-ről beszélünk, már nem a színes szemüveggel nézhető filmekre gondolunk, ahol egy kék vagy zöld, illetve piros vagy magenta színű lencse szűri a mindkét szem részére szánt, összekevert képet. Ez a módszer nem teszi lehetővé a színhelyes megjelenítést, elvesznek a részletek, és szinte mindig komoly „áthallás” látható a két kép között, sokaknál fejfájást, szédülést okozva akár csak pár perc után is. A valóban jól használható háromdimenziós látvány érdekében a szemeknek szánt különböző képkockákat például polarizált fényforrás és polarizált lencsével ellátott szemüveg (így működik szinte minden 3D-s mozi napjainkban, illetve 1–2 tévégyártó is próbálkozik már ezzel a módszerrel) állítja elő. Előnye pld., hogy filléres a szemüveg költsége, nem fárasztja a szemet és nem csökkenti számottevően a fényerőt, hátránya, hogy nagyfelbontású polarizált képet még nem lehet jó minőségben házi körülmények között előállítani. Ezek miatt a 2010-ben megjelent 3D-s tévék 99%-a más módon működik.

Kihasználva, hogy az LCD- és plazmapanelek képfrissítési sebessége már nagyon gyors, és a mozgóképhez elegendő másodpercenként 24 képkocka is, feltváltva jelenik meg a tévén a bal és a jobb szem részére szánt képkocka – tehát mondjuk másodpercenként 48 darab. Ezen tévék ún. aktív lencsés szemüvege rádiófrekvenciás (bluetooth) kapcsolatban áll a készülék elektronikájával, és a képfrekvenciának megfelelő ütemben jeleket kap attól. A szemüveg lencséi apró LCD-panelek, amelyek csak egy dologra képesek: elektromos áram hatására besötétednek, így elzárják a fény minél nagyobb részét a szem elől. Tehát amikor a tévén 1/48-ad másodpercig a bal szemnek szánt kép látható, akkor a szemüveg jobb lencséje letakarja a jobb szemünket, majd utána ugyanez történik a bal szemmel. A gyakorlatban ennek az 1/48-ad másodpercnek a többszörösét (legalább 5-szörösét) használják, hogy ne érezzük a kép vibrálását, mint régen az 50 Hz-es tévéknél, így most legalább 120 Hz-es a szemünkhöz érkező kép villódzása, amely gyakorlatilag nem észlelhető.

A fentiekből az alábbi fontos tények következnek:

– Az egyes szemeinkhez csak fele annyi fény jut el, mintha aktív szemüveg nélkül moziznánk, így a kívánt fényerő eléréséhez a tévének kétszer annyi fényt kell kibocsájtania (nagyobb fogyasztás).
– Kétszer több képinformációt kell tárolni, továbbítani, dekódolni, majd megjeleníteni a 2D-s képhez képest. Mivel a HDMI1.3 szabvány fullHD-s 1080p felbontáshoz készült, nem képes kétszer akkora képi adatmennyiséget továbbítani. Ehhez frissíteni kellett a szabványt, ami a HDMI1.4 nevet kapta.

Érdemes megjegyezni azt is, hogy az emberek kb. 10%-a a felmérések alapján nem látja a 3D-s képet aktív szemüveg használata mellett. Hogy ennek a szem, vagy az agy az oka, ezt nem tudjuk, de így mindenképpen próbáljuk ki magunkat, mielőtt beruháznánk egy jelenleg több százezer forintos tévébe!

Tehát, ha fullHD 3D-s képet szeretnénk látni, HDMI1.4-es, 3D-s megjelenítő (TV, projektor), 3D-s Blu-ray lejátszó és lehetőleg HDMI1.4-es házimozi-erősítő – hogy a HD-s hangot is megszólaltathassuk – szükséges. A 3D-s asztali Blu-ray lejátszó helyett mi természetesen a Popcorn Hour A-4x0 modelleket javasoljuk, amelyek tökéletesen játszanak le BD 3D ISO fájlokat, és a CINAVIA védelemmel sem törődnek...

Nem véletlenül emeltük ki a fenti bekezdésben a fullHD szót, ugyanis csak az 1920×1080-as 3D-s progresszív képhez nem elegendő a régebbi HDMI1.3-as szabvány! Ha csökkentjük a felbontást, értelemszerűen csökken a szávszélesség-igény is. Szerencsére a mostani 3D-szabvány megalkotásakor gondoltak arra is, hogy számos eszköz és megoldás nem alkalmas kétszer nagyobb adatmennyiség továbbítására. Ennek ellenére már 3D-s műholdas és kábeltévés adások is léteznek, és működnek a meglévő set-top-boxok, beltéri egységek bármiféle átalakítása nélkül. Ugyan így, az eddig megjelent valamennyi fullHD-s médialejátszót ráköthetjük a 3D-s tévékre, és nézhetjük a 3D-s filmeket!

Ehhez mindössze az kell, hogy annak ellenére, hogy kétszer annyi képkockára van szüksége a két szemünknek, ne növekedjen meg a képi információ mennyisége. Ez viszonylag egyszerűen megvalósítható a két legismertebb módszerrel, a side-by-side és a top-bottom 3D-vel:

 

 

A fenti képen egymás mellett (side-by-side) látható a két szem különböző képe egy 1920 pixel széles és 1080 pixel magas normál fullHD felületen. Ahogy látható, vízszintes irányban meg van torzítva, össze van nyomva a kép, hiszen a felezett felbontású, 960×1080 pixelnyi területet tudjuk csak használni a tárolásához. (A top-bottom módszernél vízszintesen van kettéosztva a felület, így 1920×540 pixeles egy-egy szem képkockája, ami az extra szélesvásznú filmeknél igen kevés veszteséget jelent csak – hiszen jórészt az első/felső fekete csíkból veszítünk el pontokat.) Szerencsére minden eddig készült 3D-s tévé ismeri (pont a kompatibilitási igény miatt) a side-by-side és a top-bottom módszert, így ha ilyen videót játszunk le, a tévé menüjében bekapcsolhatjuk a megfelelő feldolgozási módszert. Ekkor a tévé elektronikája automatikusan megfelezi a fenti képet visszatorzítja (felskálázza) mindkét felét 1920 pixel szélességűre, és innentől kezdve úgy jeleníti meg, mint a 3D-s Blu-ray lejátszók fullHD 3D-s tartalmát. Igaz, az ilyen módon megjelenített kép gyengébb minőségű (egyik irányban fele akkora felbontású, mint a fullHD kép, de ezt egyrészt kicsit javíthatja az inteligens felskálázás, másrészt ne felejtsük el, hogy még így is jobb a kép, mint egy HD-s (HD-Ready) televízió, vagy 1280×720-as film esetében (1 036 800 pixel szemben 921 600 pixellel)! Ráadásul, az átlagos 8–12 GB-os MKV méretnél nincs szükség több tárhelyre így, miközben kétszer ennyi helyet kellene biztosítanunk a fullHD 3D filmekhez – gyűjtőknek talán ez sem elhanyagolható szempont...

Tehát akinek már van fullHD-s lejátszója és 3D-s tévéje, bátran kezdje el gyűjteni és nézni a side-by-side-os filmeket, vagy készítsen ilyeneket maga a 3D-s Blu-ray-ekből mondjuk a DVDfab Blu-ray 3D Ripper Windows-os szoftver segítségével, amely egy átlagos gépen kb. 3,4–4 óra alatt konvertál side-by-side-os MKV-t (vagy AVI-t, MP4-et, WMV-t) bármilyen 3D-s Blu-ray mappából.

FONTOS megjegyeznünk: akinek passzív 3D-s tévéje van (és még nem 4K-felbontással), annak 3D-módban csak 1920×540 pixeles képek jelennek meg mindkét szeme számára. Így neki a Blu-ray 3D formátumból felbontás tekintetében semmilyen előnye nem származik (bár a kisebb tömörítés miatt azért részletgazdagabb képet láthat ekkor). A fentebb bemutatott felezett felbontású formátumok közül a top-bottom tökéletesen kihasználja a tévéje felbontását, a side-by-side 3D filmektől viszont tartsa magát távol, mert azokat lejátszva csak 960×540 pixeles képeket fog látni, amit manapság már nem nevezhetünk HD-felbontásúnak!

3D-s filmek esetén a tévé vezérléséről és ezen fájlok megkülönböztetéséről a jukeboxban az alábbi leírásunkban olvashatsz: link...



» vissza a cikklistához



Terméktámogatás csak a hivatalos forgalmazóktól származó termékekhez jár, kérjük vásárlás előtt ellenőrizze, a kiszemelt üzlet/webshop szerepel-e a Forgalmazók oldalon!